Szóval, túl
vagyok az első kezelésen. Köszönöm a Jó
Istenek és nektek a sok támogatást, mivel nagyon jól viseltem a kezelést, és
úgy gondolom, hogy ez mind nektek köszönhető.
El voltam
keseredve, hogy itt kellett a kezelést kapnom, és nem Bécsben, de eldöntöttem,
ez van…
Bíznom kell
abban, hogy minden rendben lesz, és hogy a havi felülvizsgálatok Bécsben sokat
fognak segíteni.
A kezelést jól
viseltem, kevés mellékhatást érzetem. Csak enyhe fáradtság és csontfájdalom jelentkezett.
Úgyhogy, most
jelenleg minden rendben van, három hétig nem kell mennem sehová. Pihenhetek,
kikapcsolhatom az agyam, foglalkozhatok magammal és a családommal.
Igaz, bolondulok
meg, főleg délelőtt, amikor mindenki elmegy, és egyedül maradok. Akkor, rám tör
a félelem, nagyon sokat gondolkodom, és általában negatív dolgokon.
Ezért gondoltam,
hogy jövő hónaptól visszamegyek egy kicsit a suliba. Szerencsére semmim nem
fáj, és úgy érzem, hogy bírni fogom.
Nagyon hiányoznak
a gyerek, és az hogy másról is beszélgessek, másra is gondoljak, nemcsak a
betegségre, meg a kezelésekre. Ez az elhatározás, nagyon jó hatással volt rám,
a tegnaptól még több erőt érzek.
Arra gondolok, ha
így kell élnem, akkor éljek teljes életet. Ha nem is vagyok olyan sok mindenre képes,
mint mások, de legalább úgy éljek, hogy azt megteszem azt, amire képes vagyok.
Remélem jó
hangulatban búcsúzom Tőletek, kívánom, hogy mindenki úgy élje minden napját,
hogy mindent megtesz, amit az ereje megenged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése