Végre...van erőm jelentkezni

Nagyon sok napig el voltam tűnve, ugyanis nagyon beteg voltam.  Torokgyulladásom volt, óriási lázam, és ez még nem is elég, a pajzsmirigyem a nagy stressz hatására, jelezte azt, hogy ez most már ELÉG. Így én is rájöttem, hogy az idegrendszerem nem is olyan erős, mint ahogyan ezt én gondoltam.

Az az igazság, hogy valóban elfáradtam.

A múlt hetünk az katasztrofális volt, mivel a biztosítóház közölte, hogy ezt a kezelést nem kaphatom külföldön, mert az országban is hozzáférhetek. Elkeseredtem. Én azért akartam elmenni, mert itt már nem bíztam senkiben. De tudtam, lehetetlen. Lehetetlen kifizetni.

A bécsi orvosom elküldte a kezelés első ciklusának a költségeit. Az első kezelés 5000 euróba kerülne, a következő hét ciklus 4000 euróba került volna. Amikor ezt megláttuk, tudtuk, hogy lehetetlen. Arról nem is beszélve, hogy a kezelést életem végéig kellene kapnom, és azt is ki kellene fizetni. A biztosítóház közölte, hogy az egyik gyógyszer, mit a bécsi orvos is ajánlott és a kolozsvári is, megérkezett. Ez lett volna a legdrágább gyógyszer, de sajnos nem volt lehetséges, hogy ezt itt Kolozsváron, a többit meg Bécsben kapjam. Csak egyszerre lehet beadni.

Ezután nagyon sok mindent megpróbáltunk, minden szálat megmozgatunk, más orvosokhoz elmentünk, hogy el tudjak menni. De mindenhol a rossz hírt közölték. Lehetetlen elmenni. Lehetetlen más klinikában, más orvosban megbízni. Nincs jogom hozzá. Csak ahhoz van jogom, hogy elfogadjam, hogy ez a sorsom. Nem egy orvosi hiba, hanem az én balszerencsém. Én ettől teljesen kiakadtam.

Én már nem is tudtam gondolkodni. De szerencsére, Attila még tudott. Ő kérte tőlem, hogy próbáljuk megbeszélni a kolozsvári orvosommal, hogy mehessek el a felülvizsgálatokra Bécsbe, Ő vegye figyelembe a bécsi orvos által ajánlott kezelési protokollt. Így segítsen nekünk.

Szerencsére mindkét orvos nyitott volt arra, hogy együttműködjön. Bécsi orvosom felhívta a figyelmemet arra, hogy a felülvizsgálatok nagyon sokba kerülnek (mire en egyébként számítottam, hiszen tudtam, hogy mennyit kellett fizetni, amikor utoljára voltunk), de azt válaszoltam neki, hogy mindent megteszek azért, hogy ez lehetséges legyen.

Hogy most megvagyok-e nyugodva? Hát ezt ne is tudom. Bíznom abban, hogy így élni fogok. És el kell fogadnom. Más lehetőségem nincs.  

Minket puszilok és mindent köszönök.