Nem könnyű ezzel
a betegséggel élni. Az utóbbi napokban fáradt voltam. Fáradt voltam a rossz
hirektől, a félelemtől. És erőtlen. Mi lesz, ha én sem bírom ki? Mi lesz, ha
elveszek, ha már nem találom a lelki erőmet. Tudom, nem szabad erre gondolnom.
De higgyétek el, hogy a betegség gondolatát a legnehezebb elviselni. És azt,
hogy lehet, hogy mi is meghalunk valamikor. Itt hagyjuk a gyermekeinket, a
családunkat, a múltunkat. És hagyunk valamit magunk után?
Tudom, nem szabad
erre gondolnom. De most ez van bennem, és le kell írnom. Minden nap elmondom a
fiamnak, hogy szeretem és ez erőt ad. Bírnom kell, nem szabad feladnom. Még itt
vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése