Embernek lenni nehéz !

Tudom, rég nem jelentkeztem. Nagyon sok okom volt arra, hogy távol maradjak a blogomtól. Költözünk, utaztunk, nyaraltunk, pihentünk, majd nem volt nettünk stb.stb... De a legfontosabb ok, hogy jó volt egy kicsit távol maradni a saját életemtől. Jártam kezelésekre, még mindig nagyon jól viselem őket. Szerencsére, nem fáj semmim. Jól vagyok. Szinte, teljes. Igen, csak szinte, ugyanis mindig ott van bennem valami. Valami, ami engem mássá tesz. Ez jó is, meg rossz is.

Ma olvastam a facebookon valami nagyon jót, ami meghatott és kiderült, hogy a facebook erre is jó.

Bemásolom, Müller Péter írta, akit én nagyon szeretek és mindig szívesen olvasom a bejegyzéseit.

"Embernek lenni nehéz. Tele van az élet veszteséggel, szomorúsággal. S ezt nem megúszni kell, mert nem lehet, hanem átminősíteni.
Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok. A ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Olyan, mintha egy álomban lépkednél. A legszebb muzsikákban sok a sóhaj és a szomorúság. A legszebb hegedűszóban több a bánat, mint a fickándozó öröm.
Sírni gyakran élvezet. Nyugodtan sajnáld magad! Ne tiltakozz ellene.
Ne higgy azoknak, akik azt mondják, az önsajnálat rossz és gyermeteg dolog. Ki sajnáljon téged, ha nem te, saját magadat? Testben élni, halandó életet élni, s közben és a végén mindent és mindenkit elveszteni: szomorú dolog. De ember vagy. Élsz!
Sírd hát ki magad, boldogan, és fesd át a szürkét színesre - bátran! Jogod van hozzá!"

Úgy-e, milyen igaz mindez. Én még ÉLek, itt vagyok. És minden napnak, mindennek örülök. Boldog vagyok, amikor meghallom reggel kisfiam hangját (habár, még aludnék), boldog vagyok, ha megnyugtathatom, boldog vagyok, ha játszom vele. Mert én még élek.