Ember vagyok!

Nagyon rég nem jelentkeztem, ennek persze rengeteg oka van, de most nem az a fontos, hogy miért hiányoztam…

A fontos az, hogy jól vagyok, úgy érzem magam, mintha nem is történne semmi velem. És ezért, Hálát adok a Jó Istennek.

Miért jelentkezem ma? Mert valami fontosat akarok megosztani veletek. Egy gondolatot, egy érzést, egy élethelyzetet. Igen, én tudom, hogy beteg vagyok, de azt is tudom most már, hogy ezzel a betegséggel lehet élni. Hasonlósan egy nagy veszteséghez, hasonlóan egy balszerencséhez. Hiszen, ki nem élte volna át azt, hogy az álmai összeomlanak homokvárhoz hasonlóan? Ki nem érezte volna meg egy nagy szakítás után élete egyik nagy szerelmével, hogy vége van mindenek? Vége van az álmunknak? És tudom, hogy vannak olyanok, akik szeretteiket, gyerekeiket veszítettek el, örökre. És élnek… Nehéz élni, úgy hogy az álmaid megszűnnek, hogy már álmodni sem mersz.

Nagyon nehéz időszakokon mentemén is át. Ruhát sem mertem vásárolni magamnak, arra gondolva, hogy mi lesz, ha meghalok. Mit csinál majd a család vele? Nem mertem könyvet vásárolni, arra gondolva, hogy vajon ki olvassa majd ezt el utánam. Napokig tartott, hetekig…  És ebből is sikerült felállni. Sikerült továbblépni. Sikerült elmenni Bécsben, és sikerült a Bécsben kapott jó híreket feldolgozni. Mert jó híreket kaptam, és bízni kezdtem. Ma elmentem és vásároltam magamnak egy ruhát. Anélkül, hogy arra gondoltam volna, hogy mi lesz vele, ha én nem hordhatom.

És miért írom ezt most le? Mert nagyon fontos nekünk, azoknak, akik egy fogyatékossággal élünk, hogy Ti is úgy gondoljátok, hogy van, amiért megvásároljon valamit.  Van, amiért álmodjon, van amiben higgyen. És fogadjátok el őt, teljes emberként. Ha boldog, akkor teljes emberként legyen az, ha szomorú, akkor is… de a legfontosabb, ha téved, akkor is közelítsétek őt meg úgy, hogy ő teljes. Mert a sajnálkozással nem segíthetek. Sőt, attól Ő még rosszabbul érzi magát.

És nekem, nekünk arra van szükségünk, hogy emberként kezeljetek minket. Ne betegként, ne szenvedőként. Emberként. Így felemeltek…

Remélem értitek a zavart bejegyzésemet… Ez volt ma a lelkemben, ezt írtam le. És ez vagyok én…