Nagyon rég nem jelentkeztem, ennek persze rengeteg oka van,
de most nem az a fontos, hogy miért hiányoztam…
A fontos az, hogy
jól vagyok, úgy érzem magam, mintha nem is történne semmi velem. És ezért,
Hálát adok a Jó Istennek.
Miért jelentkezem
ma? Mert valami fontosat akarok megosztani veletek. Egy gondolatot, egy érzést,
egy élethelyzetet. Igen, én tudom, hogy beteg vagyok, de azt is tudom most már,
hogy ezzel a betegséggel lehet élni. Hasonlósan egy nagy veszteséghez,
hasonlóan egy balszerencséhez. Hiszen, ki nem élte volna át azt, hogy az álmai
összeomlanak homokvárhoz hasonlóan? Ki nem érezte volna meg egy nagy szakítás
után élete egyik nagy szerelmével, hogy vége van mindenek? Vége van az
álmunknak? És tudom, hogy vannak olyanok, akik szeretteiket, gyerekeiket veszítettek
el, örökre. És élnek… Nehéz élni, úgy hogy az álmaid megszűnnek, hogy már
álmodni sem mersz.
Nagyon nehéz
időszakokon mentemén is át. Ruhát sem mertem vásárolni magamnak, arra gondolva,
hogy mi lesz, ha meghalok. Mit csinál majd a család vele? Nem mertem könyvet vásárolni,
arra gondolva, hogy vajon ki olvassa majd ezt el utánam. Napokig tartott,
hetekig… És ebből is sikerült felállni. Sikerült
továbblépni. Sikerült elmenni Bécsben, és sikerült a Bécsben kapott jó híreket
feldolgozni. Mert jó híreket kaptam, és bízni kezdtem. Ma elmentem és vásároltam
magamnak egy ruhát. Anélkül, hogy arra gondoltam volna, hogy mi lesz vele, ha
én nem hordhatom.
És miért írom ezt
most le? Mert nagyon fontos nekünk, azoknak, akik egy fogyatékossággal élünk,
hogy Ti is úgy gondoljátok, hogy van, amiért megvásároljon valamit. Van, amiért álmodjon, van amiben higgyen. És
fogadjátok el őt, teljes emberként. Ha boldog, akkor teljes emberként legyen
az, ha szomorú, akkor is… de a legfontosabb, ha téved, akkor is közelítsétek őt
meg úgy, hogy ő teljes. Mert a sajnálkozással nem segíthetek. Sőt, attól Ő még rosszabbul
érzi magát.
És nekem, nekünk
arra van szükségünk, hogy emberként kezeljetek minket. Ne betegként, ne
szenvedőként. Emberként. Így felemeltek…
Remélem értitek a
zavart bejegyzésemet… Ez volt ma a lelkemben, ezt írtam le. És ez vagyok én…
