Az otthon!!!

Eltűnésem nagyon sokatoknak feltűnt, aminek örvendek, hiszen ez azt jelenti, hogy sokan gondoltok rám és szorítok nekem. Az ok egyszerű, visszamentem dolgozni, aminek nagyon örvendtem. Gyerekeim arcán is örömet láttam, ami szintén megerősítette bennem, hogy jó döntés volt. Most már vége van a sulinak, úgyhogy újra itt vagyok.

Két jótékonysági akcióról szeretnék, beszámolni nektek.

Egy koncertet szerveztek meg nekem szülővárosomban, amelyen nem lehettem jelen, mivel a nagy távolság és az időhiánya megakadályozott.

A következő sorokban, ezen a koncerten elhangzott sorokat szeretném megosztani veletek:

„Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mit írhatnék, ami egy kicsit nektek szól, nektek, akik megszerveztétek, akik segítettetek, akik itt vagytok és akik rám gondoltok. Nem könnyű megfogalmazni azt, amit most érzek, de azt meg tudom fogalmazni, hogy mit éreztem eddig. Nagyon sokáig azt éreztem, hogy nem tartozom ide, hogy nincs itthon helyem, és hogy az utat visszafele nem fogom megtalálni. Ezért elmentem, ott ragadtam Kolozsvárom, más életet éltem, és más értékeket képviseltem. Tudnotok kell, hogy igaz az az állítás, hogy az ember egy krízis alatt megváltozik. Vannak az életünkben olyan törések, amelyek akadályoznak abban, hogy úgy éljük az életünket, ahogyan addig tettük. Engem nagyon megváltoztatott ez a betegség. Visszavágyok ide, vissza a csendbe, vissza a természetbe, vissza oda, ahol meg tanultam írni, olvasni, beszélni és nagyon sok mindent. De a legfontosabb tanítása az otthonnak az a szeretet. És csak a szeretet visz tovább. Habár nem vagyok otthon, de azt érzem, hogy ez a nap a szeretet, az együttérzés és az együttélés eredménye. És ez az otthon.

Tudom, hogy sokan elvágytok, mennétek, kipróbálnátok szerencsétek máshol, de tudnotok kell, hogy itthon van helyetek, itthon tartoztok valahová valakihez, itthon  gondolnak rátok és ha szükség van rá talán még segítenek is.

És ez a legfontosabb: van ahová hazajönni, van, akit megölelni és vannak értékek, amelyeket otthon megtanulunk és tovább viszünk. Az életet tovább kell adnunk. De ezzel, hogy továbbvisszük, adnunk is kell valamit a jövő nemzedéknek. És én hiszem azt, hogy amit itt ma Ti átadtok, egy olyan érték, amit az ember a lelkében tárol és tovább ad.

És ettől szép ez nap.

Ezt a köszönő levelet kezelés alatt írom és higgyétek el ez volt a legjobb kezelés, amit valaha kaptam. És miközben ezt írtam, eszembe jutott egy idézet Müller Pétertől. Szeretném ezt megosztani veletek, mivel ez engem megerősít és remélem, hogy nektek is eszetekbe fog jutni:

„Sorsod, hogy élsz, hogy vagy, hogy olyan vagy, amilyen; olyan a tested, a lelked, a személyiséged, olyan a tehetséged, a vágyad, a szenvedélyed - vagyis a szereped... Hogy azok az embertársaid vesznek körül, akikkel életed drámáját jól-rosszul el kell játszanod: apád, anyád, testvéreid, gyereked... Mind a te játékostársaid!... De még a szomszédod, az idegenek, sőt a halálos ellenségeid is!... A kör igen széles, mert a tér nagy: ne feledd, hogy ez világszínház!

„Sérüléseinknek nem az a céljuk, hogy "meggyógyuljanak", hanem hogy erősebbé és bölcsebbé váljunk tőlük. Ezt tudd, miközben szenvedsz.”

Szerettem volna ma Kovásznán lenni és elmondani nektek, hogy a gyógyulás hosszú és fájdalmas folyamatában, az együttérzés, az empátia, a bíztatás legalább olyan nagy szerepet játszik, mint az orvos és a gyógyszerek. És én, ma ezt kaptam tőletek, és ezért szeretnék köszönetet mondani mindenkinek.   Elsősorban a zenészeknek akik – rohanó világunkra nem jellemző módon – felvállaltak egy jótékonysági koncertet egy ismeretlen emberért.

Köszönet mindazoknak, akik hozzájárultak a koncert megszervezéséhez, a Polgármesteri Hivatalnak, Butyka Gyula igazgató úrnak, Kopacz Leventének, Mihalteanu Constantinak és Mátyás Lillának.

Köszönet mindazoknak, akik eljöttek a koncertre és részvételükkel segítenek a gyógyulásban.

Köszönetemet szeretném kifejezni azoknak is, akik nem tudtak eljönni a koncertre, de adományaikkal támogatják kezelésemet.

És végül hálámat szeretném kifejezni Szabó Sebők Enikőnek,  férjének és fiainak Áronnak és Elődnek, akik nemcsak a rendezvény ötletgazdái voltak, hanem lelkes szervezői is. Tudom, hogy az ők lelkesedésük, segítőkészségük nélkül ez a koncert soha nem jött volna létre.

És köszönöm szüleimnek, testvéremnek, sógornőmnek és barátaimnak. Ti vagytok az otthon és mindig jó hazatérni.